Illuvatar ifjabb gyermekei. A nap elsõ felkeltekor, Hildórienben ébredtek fel. Történelmük legelején összebarátkoztak a sötét Tündékkel de, Melkor is rájuk vetette árnyékát. Az emberek sokasodtak és gyarapodtak, több fajra osztódtak. Az Elsõkorban az emberi fajok (törzsek) között kettõ tûnt ki: az edánok és a keletlakók. Az edánok kivételével a legtöbb ember sötétségben élt, rettegték, vagy imádták Melkort, semmit nem tudtak Illuvatarról vagy a Valákról. A késõbbi korokban bizonyos embercsoportok – a dunadánok, a rohírok, a suhatagiak, az Anduin-völgy lakói – az Árnyék fölé emelkedtek, de Rhûn és Harad hordái, valamint a nyugati földek emberei még ekkor sem szabadultak a tudatlanság béklyójától. A Negyedkorra õk lettek Középfölde domináns faja.

Az emberek több tekintetben alsóbbrendûbbek voltak a Tündéknél. Megöregedtek, betegségek is árthattak nekik, kevésbé voltak ellenállóak, elméjük nem fogta fel a Valák üzeneteit. Ügyetlenebbek voltak kézmûves mesterségekben. Ezzel szemben páratlan ambícióval rendelkeztek, és ígéretet kaptak arra, hogy a Vég eljövetele után Illúvatar közelében lakhatnak. Fizikailag és kulturális szempontból oly sokfélék voltak, hogy szinte lehetetlen lenne összegezni jellemzõiket.

Gondor dúnadánjai három részre osztották az emberi fajt. Az egyik csoport a nyugatiaké, vagy dúnadánoké volt, a másik a Homály lényeié (ide tartoztak például a Rohírok), a harmadik, pedig a Sötétség olyan szolgáié volt, mint pl. a vademberek és más, alacsonyabb szintû, az eldákhoz semmilyen módon nem kapcsolható lények.