Fának látszó lények, amelyekbe Yavanna gondolatai által megidézett lelkek költöztek, hogy az Emberek Uralma idején az olvák (növények) õrzõi legyenek. Az entek természete attól függ, milyen fákat védenek, és milyen szellemek lakoznak bennük. Ugyanakkor ébredtek fel, mikor a Tündék. Az eldák felkeltették bennük a beszéd iránti vágyat, megtanították nekik a quenya és sinda nyelveket. Az Elsõkorban Beleriandban és a Keleti földeken életek. A történelemben csupán egyszer játszottak fontos szerepet: amikor segítették a Menegrothot felprédáló nogrodi törpök megsemmisítésében. Valamikor az Elsõkorban vagy a Másodkorban különváltak a hím- és nõnemû entek; a nõnemûek átleltek az Anduinon, és a kedvenc növényeiket gondozták (kis fákat, füvet, gyümölcsfákat, virágokat, zöldségeket) azon a vidéken, amit késõbb Barnaföldeknek neveztek. A hímnemû entek a nagyobb fákkal különösen az Öreg-erdõ és a Fangorn közötti területeken élõ óriásokkal foglalkoztak. Az emberek tisztelték és szerették a nõnemû enteket, az ent-asszonyokat, akik megtanították õket a földmûvelésre. A kerteket azonban a Másodkor vége elõtt elpusztították, ezért az entek eltûntek. A harmadkorban a Fangorn erdõben maradtak.

Megöregedtek, és nem is reménykedhettek abban, hogy gyermekeik lesznek. Néhányuk ’megfásult’, és nem mozgott, nem beszélt többet, ám egyesek – mint például Fangorn – aktívak maradtak. 2950 körül Szauron támadást indított az entek ellen, kivágatta a fáikat. 3019-ben Trufa és Pippin felbukkanásakor Fangorn rádöbbent, tennie kell valamit. Mozgósította a még aktív enteket, akikkel megtámadta és lerombolta Vasudvardot. A Negyedkorban a Fangorn-erdõben éltek.

Az átlagos ent tizennégy láb magas volt, külsõre olyan mintha egy fa és egy ember keresztezõdésébõl jött volna létre. Fangorn szakálla kivételes volt. Különbözõ fákra hasonlítottak, általában azokkal a fajtákkal foglalkoztak, amelyekre külsejük emlékeztetett. Személyiségük is ennek megfelelõ volt. Természetes módon nem pusztultak el. Bõrük (kérgük) meghökkentõen vastag volt de gyúlékony. Lassan gondolkodtak és cselekedtek, de ha muszáj volt, gyorsan is tudtak mozogni. Könnyen és gyorsan tudtak sziklákat hasítani, földet mozgatni. Az ’ent’ elnevezés a rohíroktól származik, jelentése: óriás.